Túl az első igazoltatáson. Vicces volt.

Két autóval voltunk egy piactéren csúszkálni a lefagyott, jeges úton.

* R1: Uram, az nagyon dicséretes, hogy lekapcsolta a rendszámtábla keret világítást, amint meglátta kicsiny járművünket. De a rendszámtábla világítást pótolni kéne, valamint a szabályzatban sehol nem említenek zöld fényt….*

*R1: Látom, senkinek nem megy a balesetmentes közlekedés.

(A Suzkán amúgy ép pont nincsen, a Fiatról hiányzik a lökhárító)

P: Nekem a remek Budapesti utak tették tönkre a spoilereimet, belementem egy kátyúba. (Amikor egy másik csúszkálásról tartottam hazafelé…)

R1: Igen az a fajta is szabálytalan.

C: És még ültetve is van!

P: … Köszi, Carlos…*

*R1: Alkoholt ugye nem fogyasztottak…

T: De, én igen.

R1: … a hölgyet kivéve. De gondolom, Ön nem vezet.

T: Még nem, egyelőre a másik oldalról figyelek és tanulok.

R1: A másik oldalról? Miért, japán autót akar?*

*R1: Drogot fogyasztottak?

P, C, T: Nem. (De ha ad egy telefont, tudok szerezni)

R1: Kár.*

R2 elvonult a papírokat leellenőrizni. Állítólag mert ott jobb a vétel. Szerintünk csak gondban volt a Steurer és a Schwartz nevekkel.

Visszahozta őket.

R1: Minden rendben? Senkit nem köröznek?

R2: Nem keresünk senkit.

R1: A francba. Ma sem javítunk a statisztikán. Még egy gramm fű sincs maguknál??!

Papírok vissza, udvarias Jó éjt-ek.

R1: Azért óvatosan. Oszlopok, fák maradnak. Viszlát.

Majd eltávolodva a kanyart lazán kézifékkel vette be. Szakadtunk. Haláli fejek voltak, két kis fiatal srác. Nekem nagyon tetszett, de megnyugtattak, hogy nem minden igazoltatás ilyen jó.