És tényleg az. Egy könyv, tele arcokkal. Egy arc, tele gondolatokkal. Illetve nem egy, hanem több millió.
Nálunk kezdődött az IWIW-vel, majd a Myspace-szel, de végül csatlakoztunk a "Nyugathoz" és itt is a legnépszerűbb közösségi portál lett.
Elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan is lehet élni ma az fb nélkül. Hiába próbálod magad távol tartani az elején, te nem vagy olyan átlag, mint a többi, nem érdekel, minek legyek fent, akivel akarok, így is beszélek ésatöbbi ésatöbbi; de a végén csak felregisztrálsz valamilyen okból, és téged is beszippant. Igazából a sikere abban rejlik, hogy sok mindent magában foglal. Mindenki szeret Önmagával foglalkozni - és persze még jobban másokkal ("láttad X milyen képet tett fel? degáááz" "Y múltkor volt itt meg itt, ezzel meg azzal, úúúúú"). Mindenki szereti az életét megosztani másokkal, a leglényegtelenebb pillanatoktól kezdve a legnagyobb eseményekig.
Az első függők szerintem azok voltak, akik már amúgy sem a valós életüket élték elsősorban - WOW, Sims és társai.
A Facebookon ugyan úgy meg kell alkotnod egy karaktert (ez esetben valódi saját magad), akinek vannak érzései, gondolatai, történnek vele dolgok, megismerkedik másokkal, mint akármelyik szerepjátékban. Csak ez persze sokkal kézzelfoghatóbb, mint egy avatar. Ezt egyelőre nem tudom teljesen jól megfogalmazni, de a lényege, hogy a fiktívet felváltotta a valós Én, még is, ugyan úgy a gép előtt éli le az életét. Megosztja minden percét, az összes fej-, has-, ízületi és izomfájdalmait, a lelkiekről nem is beszélve, teletűzdelve képekkel és frappáns, 'kicsit sem' sablonos idézetekkel, bölcsességekkel.
A következő függő-fajta a bloggerből alakulhatott. Itt persze nem azokra gondolok, akik kimondottan egy témával (zenei, könyv, film, híres ember, konyhai tippek, stb) kapcsolatban vezetnek egy-egy oldalt. Hanem aki szereti magát, mélyen szántó gondolatait, életének minden (szerinte) érdekfeszítő mozzanatát megosztani nem csak szóban, írásban is a Nagyérdeművel (tehát az ismerőseivel). A közösségi oldalra posztolva kiadhatja magából, ami a lelkét, eszét nyomja. Tudja, hogy valaki biztosan elolvassa; ha más nem, a fent említett karakter biztosan, aki amúgy is egész nap a gép előtt ül, várva a három kis ikon egyikének kipirosodását.
Hihetetlen, de ez az oldal a társadalom maradék részének nagy százalékát is meg tudja fogni magának előbb vagy utóbb. Egyszerűen képtelenség abbahagyni. Az elején van a nagy izgalom, az új ismerősök, azok fényképei, saját profilunk kialakítása, képek feltöltése, rendszerezése, majd az alkalmazások. Idézetek, közösségi és stratégiai, te-vagy-a-ki-vagy-a-mi-lennél-ha játékok, majd ezek nagyjából lecsengenek, van ami megmarad, van ami eltűnik.
Jelenleg a neten talált, nem saját gondolataink, viccek, vicces képek, vicces videók, éhezők és gazdagok, szegények és dagadók, pártok és parttalanok, hírek, híresek és hírhedtek, valós és valótlan, minden, egyszerűen minden, ami a világhálón megtalálható: ott van az üzenőfaladon. A facebook a Föld legnagyobb reklámfelülete.
Ráadásul ingyenes.
A kör pedig tovább bővül tehát: már nem csak a fiatalok, az unatkozó tömegek ismerik A Szót.
LIKE
Ez lett életünk egyik központi eleme. Hát hogyne lenne, mikor ez a kis gomb lehetőség a visszaigazolásra, hogy jól csinálsz valamit?? Az embernek szüksége van pozitív megerősítésre.
Ezzel a szóval fel tudod hívni magadra a figyelmet. Lájkokat gyűjtesz, Lájkokat osztogatsz. Egy egész iparág épül a Lájkszerzésre.
Vállalkozók, cégek, pártok, alapítványok stb. mind-mind felfigyeltek rá, hogy mekkora befolyást, mennyi támogatót szerezhetnek a lájkokon keresztül. Marketing. "Ha nyomsz egy lájkot, kisorsolunk egy autót-egy utazást-egy telefont-egy wellness hétvégét". Meg persze a Megosztás, nem kevésbé jelentős. Neked csak egy gombnyomás, nem megerőltető, ingyen van. Cserébe, ha szerencséd van, nyerhetsz. Elég jó üzletnek hangzik, nem?
Ami pedig a legfontosabb: információ szerzés a célközönségről. Legálisan. INGYEN. Ha politikai párt vagy, megtudod, hányan támogatnak Téged vagy az ellenfeleid. A választók miben szenvednek hiányt, minek örülnek, hogyan tudsz kedvezni nekik, a magad oldalára állítani őket. Ha magáncég, egyéni vállalkozó vagy, hirdeted magad. Csinálsz egy oldalt, akciókat szervezel, a családod megosztja, a gyerekeid barátai megosztják, azok barátai megosztják. Potenciális vevőket, ügyfeleket szerezhetsz. "Van valakinek vízszerelő ismerőse?" "Tud valaki olcsón mobiltelefonokat?" "Melyik a legjobb tévé-internet-telefon csomag?" Látod posztolva a kérdéseket, lehetőségeket; reagálhatsz rá, lecsaphatsz és nyersz vele.
Szépen lassan így növi ki magát egy új médiummá, saját fogalommá ez a program. Tudsz hirdetni az újságban, tévében, rádióban, az interneten ÉS a facebookon. Lenyűgöző. Veszélyes.
Nyilván nálam informáltabb, megfelelő végzettséggel rendelkező kutatók, pszichológusok, elemzők már régóta foglalkoznak a facebook jelenséggel és annak hatásaival, írtak egy rakat könyvet a témával kapcsolatban. Még rengeteg oldalt meg lehetne tölteni a fentiek kifejtésével. Csak felötlöttek bennem ezek a gondolatok és szerettem volna megosztom másokkal is. Hisz én sem különbözök alapjaiban a több millió embertől, nagyrészt ugyan azok foglalkoztatnak. Megosztom a fényképeimet, életemet, karakteremet másokkal.
És remélem, hogy minél többen lájkolnak.
