Dainel Belloq

hmm... :) el tudom így képzelni :D:D

Hit és tudomány

Nem hiszek Istenben. Úgy gondolom, van valamilyen „természetfeletti” dolog, mely, ha nem is irányít, de befolyásolhat. Nincs konkrét vallás, amire azt mondanám, hogy én ilyenista esetleg olyanista vagyok, de úgy gondolom, minden vallásban van egy-két olyan tan, amit az ember nyugodt szívvel magáénak mondhatna, betarthatna.

Az, amit az egyház csinál, szerintem fantasztikus - fantasztikusan pofátlan. Évszázadokon át ültek a világ vagyonán, elérték, hogy a szegény és gazdag emberek egyaránt pénzeljék őket. A hatalom nagy része is az ő kezükben volt, ami mára igen csak megcsappant, hála az égnek. (na, ebből is látszik, hogy mindentől függetlenül hogy beleette magát a köztudatba néhány egyházi kifejezés. Szerintem nem nagyon van olyan – hite szerinti, attól függetlenül akár, hogy megkeresztelték e - pogány ember, aki ne mondta volna életében azt, hogy Istenem, Hála az égnek, stb..)

De egyszerűen nem tudom hová tenni a kereszténységet, azon belül is a Bibliát, na meg amit művelnek vele. Konkrétan most olvastam az origón, hogy az egyházban evolúció zajlik, miszerint közelednek a tudományokhoz, és kezdik elfogadni Darwin elméletét az evolúcióról. Hát nem tudom. Szerintem konkrétan azon agyalnak a fejesek, hogy igen, eddig sikerült az embereknek akármit bemagyarázni, ámde, kezdenek túllátni a mi függönyünkön, megcsappant a hívők száma, a bevétel és a hatalom; alkalmazkodni kellene. Vagyis most egy kétezer éves írásba próbáljunk meg belemagyarázni, amit lehet, hogy egyezzen az emberek mostani világképével. Tehát, amit párszáz évvel ezelőtt elítéltünk, azt most dicsőítsük. XVI. Benedek nagylelkűen bocsánatot kért Galilei üldöztetéséért, Giordano Bruno haláláért csak sajnálkozását fejezte ki. De nagylelkű.

Persze, érthető: próbálják menteni a menthetőt. De a cikkből amit olvastam, számomra az jött le, hogy valami okos emberke, aki tudott mindent, megírta a Bibliát, meghalt, és az egyház évszázadokon-ezredeken keresztül ezt próbálja megfejteni, hogy hogyan és miként lehet élni a mennybejutásért. Mert a tudomány fejlődéséhez hasonlítják az egyház fejlődését, az atomokkal példálóznak.

Azon azért jót kuncogok magamban, hogy az egyház évszázadokig próbálta visszanyomni a tudomány fejlődését, csak azokat a tényeket fogadták el igaznak, amely beleillett a Biblia által alkotott képbe, ennek ellenére a tudomány ezerszer többet fejlődött a hitnél. Most meg az ellenkezője: a Bibliát igazítják a tudományhoz, megpróbálják úgy csűrni-csavarni az ott leírtakat, hogy egyezhessen a kettő.

Véleményem szerint a hit és tudomány harca lassan a végéhez közeledik, az eredmény a tudomány győzelme lesz, bár lehet, hogy hasonlóan a sinus-cosinus görbékhez, hol egyik, hol másik lesz felül. De mindez évezredek harca, majd elválik, mi ezt nem valószínű, hogy megérjük. Mert sok embernek szüksége van hitre, hogy túlélje mindennapjait. Meg amúgy is.

Zárszóként szeretnék elnézést kérni azon olvasóktól, akiket ezen nézetemmel megsértek, de szabad vélemény nyilvánítás van, ezek az én gondolataim.

A cikk, amitől ez kijött belőlem:
http://www.origo.hu/tudomany/20091119-vilag-teremtese-vatikan-egyhaz-idegen-lenyekert-is-meghalte-jezus-a.html

Antianyag

http://www.origo.hu/tudomany/20080719-indul-a-legnagyobb-reszecskegyorsito-a-nagy-hadron-utkozteto-large-hadron.html?pIdx=1

Íme, egy példa arról, amit az emberek önzéséről írtam, szerintem azok is értik, akik nem nézték a sorozatot:

http://www.youtube.com/watch?v=XH49ZQ5hQQM

Hajnali impresszió

Ébenfekete éj mögöttünk.
Hajnal. Rózsaszín ég felettünk.
Opál felhő - füstkarika a szádból,
Arany fényben kelek fel az ágyból.

Rézbarna illat – a kávé fő.
Bíbor jam; a reggeli jő.
Zafír köntös, puha dunna,
Visszarántasz karjaidba.

Nevetés. Szerelem. Jókedv.
Kacéran kacag türkiz szemed.
Ólomsárga hang. Az óra csörög.
A munkába menet királykék öltöny.

Majd este újra: két test egymás mellett
Szivárványszín érzelmeket keltett.
Legyen bár csak piros, kék avagy sárga,
de mindig melletted kelnék én világra.



(Valaha ez igaz is volt....)

Julie Bell

Jim Warren

Relativity

Önzés

Minden ember önző. Egész életünkben, tetteinket saját önzőségünk mértéke és értékrendünk határozza meg.

Az ember nem tesz semmit másért. Mindig, minden helyzetben az a gondolata, hogy ez neki lesz jó. Ha kijelenti, hogy „ezt miattad teszem!”, az sem igaz. Mindezt azért csinálja, hogy önmaga jobban, büszkébben érezze magát, hogy, lám, jót tettem vele is, pedig ebből nekem semmi hasznom, esetleg hátrányom származott. Dehogyisnem. Megveregetheti saját vállát képzeletben, és mesélheti ismerőseinek, amitől önmaga lesz boldogabb.

Az értékrend meghatározza az önzőség mértékét. Az, akire ki lehet mondani, hogy önző, az az a fajta ember, aki nem mások boldogsága miatt érzi jól magát, hanem esetleg épp ellenkezőleg. Eltipor mindenkit, nem érdekli senki és semmi – és ettől boldog. Ezt úgy nevezném: a felvállaltan önző.

Viszont az akivel kapcsolatban az embernek eszébe nem jut, hogy ezt a szót használja, az a nem felvállalt önző. Ő is csak magával foglalkozik, de mindezt másokon keresztül. Attól boldog, ha másoknak segíthet, de a segítséget is csak azért adja, hogy – mint már fent említettem – elmondhassa magának, megnyugodhasson, hogy igen, tett valami jót.

Természetesen ezek nem tudatos dolgok, nincsenek végigvezetve és megfogalmazódva senkiben. A két véglet között pedig vannak átmenetek, minden emberben megtalálható ez is, az is.
Jobb esetben.

Firefox

Az olvasásról - archív

Sok emberrel beszélgetek könyvekről és magáról az olvasásról. Kicsi gyermekkorom óta imádok olvasni. Sikerült megtanulnom még az oviban a betűk rejtvényes szövevényén átlátni, amit persze sikernek könyveltem el, elégedettséget adott, mert a szüleim is büszkék voltak rám és az általános is könnyebben ment.

Minden ember más okok miatt fog könyvet a kezébe. Legtöbbünk persze először az iskolában, a kötelezőkel kezdi. de sokszor emiatt kelletlenül állunk egy-egy kötethez, mert azt muszájból kell átolvasni, és így kialakul egyfajta ellenszenv az írók művei iránt. Az oktatás megreformálása szükséges lenne eme olvasói réteg hozzáállásának megváltoztatásához, de ezt inkább máskor boncolgatnám.

Visszakanyarodok tehát az olvasás szeretetéhez. Egyik osztálytársammal vitatkoztunk egyszer azon, hogy melyik a jobb: egy könyvet elolvasni, vagy azt megnézni filmen. Ő váltig állította, hogy az olvasás marhaság, mert minek vesződjön a mai dolgozó, tanuló – egyszóval elfoglalt– ember egy olyan történettel napokig, amit meg tud nézni egy-két óra alatt. Most lehet kissé provokatív leszek, de úgy gondolom, hogy azok az emberek akik így gondolkoznak - tisztelet a kivételnek – egyrészt lusták, mert nem hajlandóak rá időt áldozni, másrészt igénytelenek a kultúra felé. Az olvasás és írás szerves része akár egy nemzetnek, akár az egész emberiségnek. Egy könyv nagyon sok mindent tud adni. Kikapcsolódást – elvisz egy olyan világba, ahol nem jártunk, sőt, nem is járhatunk. Azonosulhatunk a szereplőkkel (melyek egyénisége ezerszer jobban kibontakozik egy oldalon, mint egy percnyi filmen keresztül, mely időtartamban nagyjából még is megegyezik), merhetünk olyanok lenni, amilyenek szeretnénk, és amilyenek félünk lenni a való világban. Bár ezzel a részével vigyázni kell, mert sokan hajlamosak vagyunk egész időnket abban a bizonyos másik világban tölteni, mert ott nem kell törődni a mindennapi, személyes problémáinkkal, és az ott lévő gondokat pedig az író megoldja helyettünk. Nem szabad elhinni, hogy a vége mindig mindennek happy end, mert az életet legtöbbször nem egy Walt Disney rendezi.

A könyvek legtöbbjének mondandója van, legyen szó egy sima krimiről, vagy egy fantasztikus, netalán romantikus műről. Az írók elsősorban szórakoztatni akarnak, de ezen felül céljuk, hogy megmutassák világképüket, hogy mit gondolnak egyes dolgokról, valamint kritizálnak. Kritizálják a társadalmat, a típusfigurákat, az ember és emberiség hozzáállását a világhoz. Számomra pedig ez a legfontosabb egy könyvben: gondolatot ébreszt. Elgondolkodom azon, hogy a dolgok tényleg jól vannak e úgy, ahogy most. Nem kellene változtatni? És ha igen, hogyan? Ha nem is világmegváltónak hiszem magam ilyenkor, de legalább a saját helyzetemen próbálok változtatni, ha nem vagyok elégedett. Mert az embernek nem sokszor van ideje, türelme (esetleg mersze) leülni és gondolkozni, végiggondolni a saját életét, azt, amit eddig elért, és tisztázni a céljait. De nem csak ideje, késztetése sincs erre. Ilyen szempontból nagyon nagyra értékelt számomra Paulo Coelho. Ő az az ember, kinek könyveiben az ember nem a cselekményt nézi, mert nem az a fontos, nem az a legértékelhetőbb. Egyszerű, mezei történetek, amelyek olyan mély tartalommal vannak megtöltve, hogy én, miután végeztem például a Veronika meg akar halni cíművel, nem bírtam könyvet fogni a kezembe egy hétig. Nagyon erősen elgondolkodtat, számomra lenyűgöző, ahogy a nyilvánvaló dolgokat megfogalmazza. Mert sokszor olyan dolgokat ír le, amivel a legtöbb ember tisztában van, de soha nem fogalmazódik meg benne, és döbbenetes azt leírva, megindokolva látni. Ha akad valaki a tisztelt olvasók közül, aki eddig nem forgatott még a kezében Coelho könyvet, az sürgősen tegye meg.

Visszatérnék a fent megkezdett gondolatmenethez, miszerint olvasni jobb, mint filmet nézni. Persze, mint mindenből, itt is vannak kivételek. Ilyen például a Gyűrűk ura sorozat, mely mind filmben, mind könyvben nagyon jó. Bevallom, a filmeket többször láttam, mint olvastam, mert ebben az esetben szívesebben nézem meg (röpke 9 óra alatt) a történetet, minthogy elolvassam (alig 2 hét alatt). De legalább kétszer azért kiolvastam. És csak azért vagyok hajlandó kivételezni, mert ez egy ritka példája annak, mikor a film utoléri a könyvet. Mert nemcsak képileg, gondolatilag is visszaadja a könyv tartalmát. Erre kiváló ellenpélda a Harry Potter sorozat, melyet szintén imádok és ami szintén fantasy. Itt megtörténik az a ritkaság, amikor a film kiegészít egy könyvet. Mert bár egy könyv feladata a fantáziánk megdolgozatása is, ennél a történetnél a film készítői, ha nem is túlszárnyalták, de rendesen megközelítették az én elképzeléseimet. Kíváncsian vártam már az első rész megjelenését is, de nem azért, hogy le tudjam rövidíteni a történet áttekintésére szánt időt, hanem mert nagyon érdekelt, hogy hogyan tudják ezeket a dolgokat megvalósítani, képekben megjeleníteni. Megdöbbenve láttam a választ: nagyon is jól. Bevallom, volt egy-két rész, amit „lusta voltam” elképzelni, olvasás közben átsiklottam felette, de miután ezt filmen láttam, legközelebbi olvasásnál csak „behelyettesítettem”, és rögtön még élvezhetőbb lett.

A fent leírtakból gondolom látszik, hogy szeretek egy könyvet többször is elolvasni. Ezt is sokan marhaságnak tartják, ám megindokolom, miért is teszem. Elsősorban, mert tetszett a történet, és a hangulat, melybe annak olvasásakor kerültem. Másfelől, ennek alapja az a már említett „tétel”, miszerint minden könyvnek van mondanivalója. Példának kedvenc írómat, Vavyan Fable-t tudom felhozni, mert az ő könyvivel esett meg először, valamint ő ébresztett rá: felnövök, változok. Az első kötet, amit a kezembe fogtam tőle a Halkirálynő és a kommandó volt. (Ennek műfaja krimi, de nem is ez a lényeg. Azért persze ajánlom) Elolvastam, tetszett, jók voltak a karakterek, pörgős volt a történet. De sok olyan momentum volt, amit nem igazán értettem, és átsiklottam felette. Évekkel később újból elővettem, és meglepett, hogy mennyi minden új van benne. Mert sok gondolatra addigra értem meg, sokat akkor fedeztem fel. Ez az eset nem csak arra vonatkozik, hogy kicsi vagyok és nem értem, majd nagy vagyok, felvilágosodom, mert nem csak ez történt. Arra is volt példa, hogy amit leírt, azzal először nem értettem egyet, és mire legközelebb odajutottam, megváltozott a véleményem, mert olyan dolgokat éltem meg, amik ezt befolyásolták. Ugyanúgy, vice versa, mikor egyszer egyetértettem és ez változott.

Zárógondolatként pedig megjegyezném, hogy ha könyvet olvasunk, a műveltségünk nő, helyesírásunk javul. Mert ha egy szót, kifejezést nem értünk, utána nézünk és megtanuljuk akarva-akaratlanul. A mai világban pedig a rövidítések, a szleng, az elektronikus üzenetváltás miatt a nyelvhelyesség szörnyen romlik.

Szal köszcsi, h végigolvastátok, rem mindenkinek naon teccett és tanultatok is belőle vmit. Ha nem, hát nem. Nekem mind1.