Érzem, ahogy hirtelen belém hatolsz. Testemet forróság járja át, nedvesség folyik rajtam végig. Minden érzékem egy részre összpontosul, ajkaim közül halk sóhaj tör fel. Karjaidba omlok, nem bírván el saját súlyomat. Finoman lefektetsz, gyengéden bánsz velem. Próbálsz óvatos lenni. De ez nem változtat a tényeken.
Homályos szemeimen keresztül nézek a világra, de látni nem látok a két fénylő ponton, a szemeiden kívül mást. Tekintetedet az enyémbe fúrod és a következő pillanatban még mélyebbre döföd bennem. Felsikoltok, nem bírván elviselni az érzést, testem ívbe feszül. Lepereg előttem minden, az első pillanattól az utolsóig. Feltekintek rád, de ekkor veszek el teljesen. Legyőztél, akármennyire is tagadtam mindenki, legfőképpen magam előtt.
Félmosoly játszik az arcodon, amit imádok. Nem akarsz, de elengedsz. Nem akarom, de távolodsz. Kapaszkodok beléd, körmeimet a bőrödbe vájom. Legalább ennyi, egy kis seb, ami maradjon az egészből, hogy emlékezz rám, hogy tudd, nem adtam magam könnyen.Egy utolsó pillantás. Körmeim végigszántják a földet, egy végső kiáltás hagyja el a testem. Még egyszer, utoljára keményen megforgatod bennem.
A kést, amit a szívembe döftél.
